Csütörtök délután sajtótájékoztató keretében mutatták be a civil szervezet két újabb jelöltjét, Borbély Sándort és Szalai Szabolcsot.
A sajtótájékoztatón Bana Tibor szentgotthárdi országgyűlési képviselő elmondta, négyen a Jobbik és a civil szervezet közös jelöltjei lesznek (Lábodi Gábor, Danka Zsuzsanna, Laczó Zoltán és Seiler Tamás), hárman pedig a Közösen Szentgotthárdért Egyesület színeiben indulnak az őszi önkormányzati választásokon (Szalai Szabolcs, Borbély Sándor és Orbán Viktor).
Közülük ketten mutatkoztak be tegnap: Borbély Sándor egyetemista, sportoló, valamint Szalai Szabolcs kommunikációs szakember, akiket Bana jó szívvel ajánlott a szentgotthárdiak figyelmébe, szerinte ugyanis ők olyan eredményeket értek el a sport és a kultúra területén, amellyel öregbítették városunk hírnevét. Két jelölt még hátra van, Seiler Tamás (Jobbik-KÖSZ) és Orbán Viktor (KÖSZ) majd egy későbbi időpontban mondja el elképzeléseit.
Borbély Sándor kezdte a sort, ő a fiatalokat szeretné képviselni a testületben, valamint a sportélet fellendítését tűzte ki célul maga elé. Azon szeretne dolgozni képviselőként, hogy a fiatalok hasznosan tölthessék el a szabadidejüket a városban, ne kelljen más településre menniük a kikapcsolódási, szórakozási lehetőségek hiánya miatt.
Borbély azt is szeretné elérni, hogy a sportcélra elnyert támogatások valóban a sport területén kerüljenek felhasználásra, a beruházások pedig valóban el is készüljenek. Utóbbira kiváló példa a kézilabdacsarnok, amelyet a város szégyenfoltjának nevezett, szerinte azt mindenképpen be kell fejeznie az új városvezetésnek és a tömegsport mellett közösségi programokra is használni kell majd.
A fiatalokkal kapcsolatban még megjegyezte, dolgozni fog azon, hogy minél többen megismerhessék az Erasmus+ nevű programot, amely segítségével a helyi fiatalok külföldi nyelvtanulási lehetőséghez is jutnának egy egyhetes kurzus során, erre pedig egy ösztöndíjat is létrehoznának, hogy az utazás költségei ne a szentgotthárdi családokat terheljék.
Nyugat-európai várost szeretnének építeni Szentgotthárdból
Ezután Szalai Szabolcs vette át a szót, aki elmondta, hogy a turizmus, a kulturális élet, valamint az iparfejlesztés területén lát maga előtt feladatokat. Részletes programismertetébe nem kívánt bocsátkozni, azt ugyanakkor elmondta, az ország legnyugatibb városából egy nyugat-európai szintű települést szeretnének építeni. Vázlatosan ő is felsorolta elképzeléseit: szerinte a városvezetés elvesztette a kapcsolatot a gazdasági élet helyi szereplőivel, ő szorosabb együttműködést szeretne velük kialakítani. A nagy foglalkoztatók, mint például az Opel helyi üzeme mellett szerinte a sarki pék is stratégiai partnerük, ezért a kis- és középvállakozások fejlesztésére is törekedni kell.
Jó kapcsolatot kíván fenntartani az ipari parkban működő cégekkel és újabb szereplőket is szeretne idecsábítani, azt nem tartja szerencsésnek ugyanis, ha csak egy vállalatra épül a helyi gazdaság. Az Opel-gyárban kialakult helyzet szerinte bebizonyította, hogy egy nemzetközi piaci átrendeződés miatt nehéz helyzetbe kerülő üzemtől nem jó ennyire függeni. Több száz család vesztette el a megélhetését miatta és a város költségvetésében is komoly hiány keletkezett.
A kulturális élet és a turizmus vonatkozásában elmondta, néhány nagyobb városi rendezvény kapcsán már látja a pozitív folyamatokat, de több olyan eseményre van szükség, amelyben a piaci szemlélet is helyet kap. Ezt nem úgy kívánják elérni, hogy fizetőssé tennék a rendezvényeket, hanem hogy olyan fellépőket és szponzorokat hoznának a városba, amelyek mind a szomszédos országokból, mind a megyekszékhelyről és más településekről is ide vonzanák a turistákat.
A szentgotthárdi fürdőre külön is kitért, szerinte rövid időn belül rendezni kell az ott kialakult helyzetet, ugyanis hosszabb távon fenntarthatatlan, hogy a város lakóit nyomják a fürdő terhei, ezért olyan üzemeltetőt vagy akár új tulajdonost kell találni, aki tudja vállalni a karbantartását, fejlesztését is az objektumnak. A kézilabdacsarnok kapcsán megjegyezte, semmilyen olyan beruházást nem fognak támogatni a jövőben, amelynek a megtérülése, fenntarthatósága nem biztosított, több terhet ugyanis nem akarnak és nem is tudnak a város lakói a “nyakukba venni”.