Elvarázsolta a közönséget az erdélyi zenekar Szentgotthárdon.
Az idén már tizenhatodik alkalommal rendezik meg a Történelmi Napokat Szentgotthárdon, amely az 1664. augusztus 1-i zajlott győztes csatának állít emléket. A Várkertben a hagyományőrző csapatok által felállított sátortáborok jelzik, itt hamarosan ütközetre kerül sor, ahol a keresztény haderőket a szombathelyi Fekete Sereg és a helyi Őr-Nyék Hagyományőrző és Harcművészeti Alapítvány, míg a török sereget a tatai Gölbasi Vitézei Egyesület képviseli majd a csatában.
A pénteki nap lovasíjász bemutatóval vette kezdetét, majd jelmezes felvonulásra került sor a város főterén, amit idén is Huszár Gábor polgármester vezetett fel. Mellette vonultak a német testvértelepülés, Walldürnnel partnerkapcsolatban álló francia Montereau városból érkezett küldöttség tagjai is, öltönyben, nyakkendőben.
A történelmi jelmezes felvonulás után a 2013-ban alakult erdélyi indie rock zenekar, a Bagossy Brothers Company adott koncertet a Várkert szabadtéri színpadán. A Bagossy testvérek által alapított banda népszerűsége évről évre növekszik, a korábban csak az erdélyi alternatív zenei körökben ismert csapat mára a legtöbb magyarországi fesztivál alappillérjévé vált, legújabb dalaik pedig sorra csendülnek fel a hazai rádiókban.
A folk és a indie rock elemeit jó érzékkel vegyítő zenekar a gyorsan jött siker ellenére sem szállt el, őszinte hálával az arcukon köszöntek meg minden tapsot és közös éneklést a közönségnek.
Szüksége is volt erre a kellemes zenei élményre a rendezvényre kilátogatóknak, mert a Bagossy testvérek fellépése után a Vazul vére rockopera (igen, így mutatkoztak be) következett a műsorújság tanúsága szerint. A produkció abból állt, hogy a zenészek székeken ülve énekeltek részleteket az általunk nem ismert rockoperából. Ez a lehető legrosszabb verzió volt, amit az előadók tehettek, mert vagy kosztümökben és díszletek között kellett volna eljátszaniuk az egész rockoperát, hogy legalább a látvány, a történet magával tudja ragadni a közönség figyelmét vagy olyan művet kellett volna választaniuk, amit mindenki ismer és így velük énekelhetett volna a publikum. Helyette maradt a sör, a bor és a baráti beszélgetés, háttérben pedig folyt a Vazul vére. Vagyis inkább csak csordogált.
