Az Őrségi Sörfőzde egyik alapítójával, Csörnyi Róberttel beszélgettünk.
Szeptember végén számoltunk be róla, hogy az Őrségi Sörfőzde Pipacs néven indította el első termékét. A Sörfőzde alapítói szentgotthárdiak, Szilágyi Gábor, Kozó Tamás, Nagy Bálint és Nagy Dávid, valamint Csörnyi Róbert indította útjára a márkát. Közülük most Csörnyi Róberttel beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet, hogy sörfőzdét alapítsatok?
Csörnyi Róbert: Alapvetően szeretjük a söröket. Sok évvel a magyar “kézműves sörforradalom” előtt, 2008-2011 között csináltuk a Sörgerilla blogot, jórészt olyan sörökkel és helyszíni csapolt kóstolókkal, amelyek akkoriban nehezen voltak hozzáférhetők idehaza. Ma már a sörök iránt érdeklődő emberek többsége hallotta az IPA, a stout vagy a porter kifejezést, ez akkoriban nálunk csak egy nagyon szűk kissebbséget érdekelt.
Szilágyi Gaga (Szilágyi Gábor – a szerk.) régi barátunk, amikor kiderült, hogy a házi sörfőzés a hobbija, én mentem is segédkezni hozzá. Miután kiderült, hogy nagyon jó minőségű felső erjesztésű söröket, ale-eket készít, elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen módon tudnánk együttműködni. Ez a jogi szabályozás miatt nem egyszerű dolog, hiszen a sör jövedéki termék. Azt a megoldást találtuk ki, hogy Gaga receptje alapján bérfőzésben elkészítjük az egyik sörét, a Pipacsot. Több főzdével egyeztettünk, párat meg is néztünk, és úgy találtuk, hogy a Horizont főzdéjében garantált a szuper minőség, elsősorban a modern palackozóberendezés miatt.
1000 litert főztünk, ezek 0,33 literes palackokba kerültek és egyelőre két szentgotthárdi étteremben, az Andantéban és a Club3-ban hozzáférhetők.
Néhány hete indult a termék árusítása, mik az eddigi tapasztalatok?
CSR: Kicsit messzebbről indítanám a választ. Amikor elindult az említett magyar kézműves sörforradalom, nagyon örültünk az egésznek, de sajnos azzal szembesültünk, hogy a friss fogyasztói tömegek lelkesedése és a reális összehasonlítási alapok hiánya miatt igen kevés valóban jó magyar kézműves sör készült. Mi becsülettel végigkóstoltuk és részben végiglátogattuk az ígéretesnek tűnő új főzdéket, és nem voltunk elragadtatva: a tényleg kiváló sörök mellett sok érdektelen vagy egyszerűen rossz termékbe is beleszaladtunk. Most egy letisztulási folyamat zajlik, az irány ígéretes.
A Pipaccsal nem akartunk elmenni szélsőséges irányba, sem a testességét, sem az alkoholtartalmát nem akartuk arra a határra emelni, amikor már nem esik jól a második palack. Fontos volt, hogy zamatos és illatos legyen, de mellőzzön minden behízelgő édességet. Úgy tűnik, tetszik a fogyasztóknak.
Mi az elképzelésetek a jövőre vonatkozóan?
CSR: Szeretnénk egy kis, regionális márkát építeni, egy pár sörből álló, szűk szortimenttel, és szeretnénk majd viszonteladókat is kiszolgálni.