A közel három évtizedes múltra visszatekintő fesztivál nem éppen az aranykorát éli, de így is sokan voltak kíváncsiak a fellépőkre a Várkertben.
A szervezők a létező összes fórumon hirdették a rendezvényt, mégis alig fogytak az elővételes jegyek a Pannon Kapu irodájában. A fesztivál napján kegyes volt az időjárás a rockzene szerelmeseihez, így egy futó záport leszámítva, a kellemes napsütés sok embert a szabadtéri színpad elé csalogatott.
Fotó: Bana Ferenc
Először a RockInger csapott a húrok közé, akik könnyed dalaikkal szórakoztatták a nagyérdeműt. Ekkor még csak páran lézengtek a füves placcon vagy üldögéltek a sörpadokon, de folyamatosan érkeztek a fellépő zenekarok is, akik belehallgattak egymás produkcióiba.
Fotó: Bana Ferenc
Utánuk a Hopplá egyik kötelező zenekara, a Save Ass következett. Hertelendy Zénó és zenésztársai annak ellenére is nagy energiákat adtak le a közönségnek, hogy többeknek közülük még később is jelenése volt a színpadon.
Fotó: Bana Ferenc
Kis technika szünet után az este legnagyobb durranása következett, Deák Bill Gyula és a Blues Band énekeltették és a tapsoltatták a szépszámú közönséget slágereikkel. Tiszteletreméltó, hogy a rock “nagyöregje”még mindig ilyen intenzitással és beleéléssel énekli dalait. Ezt persze a közönség is meghálálta a Kapitánynak, hiszen voltak akik Budapestről érkeztek, hogy lássák a zenekart.
Fotó: Bana Ferenc
Este 11-től a szentgotthárdi AC/DP lépett fel, akik nevükhöz méltóan az AC/DC zenei világát varázsolták a színpadra. Végül, de nem utolsó sorban a Blues Company lépett színpadra, ők zárták a hajnalig tartó fesztivált.
Fotó: Bana Ferenc
Szerkesztői vélemény:
Összességében elmondható a Hopplá Fesztiválról, hogy továbbra is kellemes szórakozást nyújt az érdeklődök számára, azonban a közel 30 éves rendezvényt végre ki kellene találni. Néhány éve vezették be a szervezők, hogy belépőjegyes legyen a fesztivál, azonban ez a jelképes összeg nem fedezi a költségeket, a várostól kapott büdzsé pedig nem elég arra, hogy több nagy nevet is meghívjanak. Vagy meg kell maradni annál a koncepciónál, hogy ez egy amatőr zenekarok számára fellépési lehetőséget biztosító fesztivál, amely ingyenes, vagy el kell mozdulni a piaci szemlélet irányába, akkor viszont jobban a zsebébe kell nyúlnia az embereknek, ha megint Tankcsapdára vagy Quimbyre szeretnének ugrálni a Várkertben, mert nem két forintért jönnek játszani. Tessék választani!
